1. Ligeti Éva: No comment
Prominens részletek
a lét hátteréből
felbukkannak, mégsem
értünk az egészből
semmit. Kétkedések
labirintusában
bolyongunk a védte-
lenek virtusával.
2.
Csog Emőke: kitöltelek
hallgatásod most
bennem beszélni tanul,
így mind rólam szól
3.
Tóth Gabriella TOGA: Kollektív tudat
Tudom, sokszor mondták már, beszélj,
hallasd hangod, ne félj,
az igaz szavaknak fénye van,
ne bánd, ha nehezen fakadnak,
de sarjad utánuk fű, és virág,
hidd, tőlük megy előre a világ,
ne bánd, hogy a hangokból értenek,
merj és tegyél, legyél erőre kapott
haldokló, kire hat az valós szó.
De félj, szavad perzsel, a csúf való
lesújt, ha mordulsz, koldulsz,
egy röpke pillanat, s marad néma
a táj, hiába fáj a gyomor, a száj,
hiába rándul görcsbe a kéz,
ne légy merész, ki tettre kész.
Néma jel, egy szem felel.
Kollektív védelem:
én veled, Te velem.
4.
Fehér Badics Sándor: Rideg néma szavak
Emlékszel a kék fényre?
a hideg, borzasztó érintésére?
Emlékszel a kezemre
Mellyel tartottam fejedet?
Fehér hó volt, fénylő este
Szavaid szívem melengette
Sötétség, a parkban csillagok
néma csend, arcunkra fagyott
Tudtuk mit tudni kell
s azt is melyet nem
Hiszékeny bolondok voltunk
Mindketten
S habár szívek szavairól írok
kezemet arcomhoz emelve
Őszinteszavak nem hallatszottak el
Azon a hideg, átkozott esten